8. fejezet Békülés

Délelőtt 11-et mutatott az óra,ki nyíttam a szemem Brad ott ült az ágyam szélén és engem nézett.
- Szia,hát te?-néztem rá meglepődve
- Szia,Dóriék be engedtek kora reggel.Nem bírtam már nélküled,nagyon hiányzol
- Ezt most hagyd légyszíves... - vágtam a szavába,be kell vallanom nagyon jól esett hogy ezt mondta
- De hát miért?Hiszen nem hazudok neked soha sem használnálak ki.Zoe még mindig oda van értem,és akár hányszor randiztam valakivel,mindig közbe avatkozott.Most is,Mia nem szeretnélek el veszíteni,nagyon meg tetszettél és szeretnék veled hosszú távra tervezni.Anyukámnak is említettelek már,nagyon meg szeretne ismerni,főleg hogy magyar vagy.-ááááá most már tudom ki az a nő.!Zoe...tudtam hogy valahonnan ismerős,persze hiszen az avatar sztárja.omg.!ezzel volt együtt?hát csak gratulálni tudok neki...És már az anyukája is tud rólam?óóójaj csak ez kellett.!De próbáltam higgadt lenni.
- Igazából nem tudom mit gondoljak...oda jött a barátnőd, - meg köszörültem a torkom.- elnézést a volt barátnőd és durva szavakkal illetett meg,rá adás kép még azt is a fejemhez vágta hogy te csak kihasználsz.Ez rosszul esett,el hittem...sőt valahol még mindig azt hiszem,hiszen alig ismerjük egymást 2 napja,de olyan szavakat használsz "nem akarlak el veszíteni" "fontos vagy nekem" stb. valahogy nekem ez nem stimmel...-
- De ha egyszer ezt érzem.!Miért kételkedsz bennem?Legalább csak egy kis időt adj nekem hogy be bizonyítsam tényleg nem hazudok.Mia kérlek.!!!-
- Jó,oké.legyen.elvégre három hetet együtt töltünk aztán én megyek haza...akkor majd bizonyíthatsz.Ha tényleg kellek neked,ott lesz az alkalom.!-
- Miért akkor?
- Azért,mert akkor nem leszel mellettem.Be bírod bizonyítani hogy kellek neked!De nem most kellene bizonyítanod.
- Rendben,de kérlek béküljünk ki..-rám nézett azokkal a gyönyörű-szép kék cica szemeivel...nem bírtam rá haragudni,nem akartam hidegnek tűnni már.Teljesen le vett a lábamról...

- Gyere már ide az ég áldjon meg.!-mosolyogva néztem rá,magamhoz húztam és le kaptam...Be kell hogy valljam,egyszerűen imádom meg tudnék őrülni ha nem lenne mellettem.tehát a kérdés az,bele szerettem?normális ez?mi lesz velem/velünk?
Bár ebben a pillanatban ez most teljesen nem érdekel,csak hogy itt legyen velem.Akarom őt,minden nap egyre jobban és jobban...