15. fejezet

Érzékien végigsimított a karomon, majd a hátamon, egészen le a derekamig. Én a mellkasára hajtottam a fejem, és a vállait kezdtem masszírozni. Majd elkezdte csókolni a nyakamat, és a melleimet simogatta. Én közben egyre lejjebb öleltem, egészen a derekáig lecsúsztam, és éreztem, amint a férfiassága már nem nagyon fér el a nadrágjában.Az ágyra fektetett,ezzel egész testével közel hajolt hozzám, megfogta a tarkómat, és a mellkasához szorította. Hirtelen megszűnt létezni számomra a világ, hallottam a szívdobbanását, és éreztem bőrének finom illatát, és lélegzetvételét.Soha senki sem volt rám ilyen hatással mint ő.Becsuktam a szemem, és csak rá koncentráltam, élveztem minden vele töltött pillanatot. Percekkel később szétváltunk, és egymás szemébe néztünk.Pillantásunk elárult mindent,akartuk egymást,talán még jobban mint eddig bármikor
- Nagyon szeretlek Mia!.- mondta halkan, és nagyon finoman ismét szájon csókolt.
- Én is téged.- válaszoltam,azzal a hasára ültem lefogtam a két kezét és szájon csókoltam.Lassan le vetkőztetett,aztán felült,rám pillantott megérintette az arcom,majd másodperc töredéke múlva magamban éreztem.Hirtelen el fogott valami..egy érzés...a tudat hogy holnap már nem lesz itt mellettem,hogy nem lesz aki átöleljen éjjelente.

Belé kapaszkodtam,körmeim a hátába vésődtek ő át karolt és egymásba omlottunk.Semmi mást nem lehetett hallani,csak a halk sóhajokat.Még ma,még ezen az estén utoljára nem tudtam felfogni.Legszívesebben itt maradtam volna de nem lehetett.Egyszer csak hangos nyögés hagyta el mindkettőnk száját...Talán az eddigi legszebb együttlétünket élhettük át,hiszen minden az arcára volt írva.Le feküdt az ágyamra,én pedig a mellkasára feküdtem.

- Legszívesebben nem engedném meg hogy el menj.- fakadt ki

- Meg kell értened,otthon már várnak nincs állampolgárságom hogy itt maradhassak.Hidd el,nekem is rossz lesz nélküled,eddig csak úgy éltem szürke semmit mondó napokat,de mióta ismerlek van miért harcolnom,talán éppen ez fogja még erősebbé tenni a kapcsolatunkat.- próbáltam vigasztalni

- Tudom,de nagyon rossz lesz nélküled.Egyet ígérj meg!Bármit hallasz rólam ne hidd el... - megijesztett ezzel a mondatával,mintha azt akarta volna ki jelenteni,ha félrelép ne higgyem el.Bármit is gondoltam abban a percben,próbáltam végig hallgatni. - Bár,szerintem bízol már bennem annyira hogy a rosszindulatú pletykák nem fognak ki akasztani.-

- Megígérem.!Tudom nagyon jól hogy nem is lenne rá időd,másik meg szeretsz annyira hogy meg se forduljon ez a fejedben.- Rá néztem,ő is rám nézett láttam a kék szemeiben hogy teljesen oda van értem. - Szeretlek.!- suttogtam

- Én is.!-suttogta majd homlokon puszilt.Jó éjszakát kívánt majd próbáltunk aludni.Nekem nem ment,csak forgolódtam az ágyon.Nem szerettem volna felébreszteni,hiszen annyira édesen szuszogott,így fel keltem és ki ültem az erkélyre rágyújtani.

Holnaptól már nem alhatunk együtt,neten keresztül beszélhetünk,még az a jó hogy az utolsó percig mellettem lesz.Ahogy kint ültem és gondolkoztam,szép lassan el fogott az álom,és el aludtam...